2017. január 7., szombat

Novemberi és Decemberi olvasmányok | 2016

Mivel kimaradt a novemberi könyves összegzés és véget ért most a december, úgy döntöttem összevonom a két hónapot és egy bejegyzésen belül veszem át az elmúlt idő olvasmányait.
A két hónapban összesen 11 (és fél) könyvet pörgettem ki, ami két hónapra nem egy rossz szám, ráadásul volt itt 900 oldalas kötet is, úgyhogy lássuk.

A legelső darab, amit olvastam az Akinek a lába hatos című Varró Dániel, gyermek vers kötet. Hogy őszinte legyek nekem egyáltalán nem tetszett, ez a modern, mindent leírós szöveg számomra csak bizarr volt és nem igazán éreztem valamilyen hangulatot mögötte. Varróval még biztos, hogy fogok találkozni, de remélem jobb művekkel ezeknél. 
5/2

A második egy hosszú út volt a maga majdnem 1000 oldalával, de minden szavát élveztem a NOS4A2-nak. Joe Hill-től már mindenképp akartam olvasni, révén Stephen King fia, zseniálisakat hallok róla stb. És mennyire eszméletlen egy könyv volt! Egy végtelennek tűnő, de kerek egész őrült utazás, kidolgozott karakterekkel és lehengerlő cselekménnyel. Az a fajta horror, ami a grandiózus szerűségével nyűgözi le az embert és a félelem eszköze, maga a könyv. Én mindenképpen ajánlom teljes szívvel bárkinek, horror rajongóknak kötelező.
5/5

A következő egy Nesbo kötet, mégpedig a Vér a havon, amit egy barátom ajánlására olvastam el. Ő imádja Nesbo-t és azt mondta nekem, hogy a Harry Hole sorozat előtt olvassam el ezt. És jó, hogy elolvastam, mert ez egy teljesen korrekt noir történet! Nem mondanám egy kifejezett skandináv kriminek, mert nem a csavarjaival és nyomozásával üt, hanem a hangulatával. Aki kedveli az egyszerű, de egyszer ütős könyveket, az olvassa el.
5/4,5

Ezután elolvastam egy fantasztikus komédiát a Játék a kastélyban képében. Ha definiálnom kéne, azt mondanám dráma a drámában és ez az, ami naggyá teszi. Nem magyaráznám oldalakon keresztül miért, olvassátok vagy nézzétek meg színházban ha van rá lehetőségetek, mivel nagyon jó darab, nekem az egyik kedvencem lett.
5/5

És bónusz, mivel az Odüsszeiát nem fejeztem be. Eljutottam a feléig, majd utána szemelvényekben folytattam, így ezt nem számítottam teljes értékű olvasmánynak. Mit mondjak róla? Nem az a darab, aminek az ember kedvből neki áll, szembe kell nézni a ténnyel, hogy nem egy mai könyvről van szó. Nem is értékelném, mert úgy gondolom nem vagyok rá jogosult.

És elolvastam a Vér a havon folytatását a Fehér éjszakát. Nem konkrét folytatás, hiszen új főszereplőn van. Egy szintén jó kis, hangulatos történet, melyet én egy picit erőtlenebbek éreztem, annak ellenére, hogy a kiindulópont erőteljesebb az elsőnél.
5/4

Itt jönne egy kortárs verses kötet Závada Péter: Ahol megszakad. Egy este alatt olvastam ki és mekkora hangulata volt! Igazán elkéltek nekem már a jó versek, melyeket most Závadától megkaptam. Csak köszönni tudom. Mesteri.
5/5

Na és akkor még egy dráma a Pygmalion, mely a My Fair Lady alapja (amit szintén most láttam) Aki látta azt tudja mire számítson, dalok nélkül. Egy aranyos, kedves történet, mely bár nem nekem szól örülök neki, hogy elolvastam.
5/4

Aztán egy igazi hangulat bomba Nick Hornby Betoncsókja, melyet a tinédzser kor téma miatt választottam és ez a könyv is csak erősített abban a megállapításban, hogy rajongok a tinédzser motiváló történetekért. Ez pedig vicces, ironikus, érdekes és öröm olvasni. Mit ne mondjak, imádtam.
5/5

Még egy olyan könyv, melynek nem én vagyok a közönsége Fehér Klára: Bezzeg az én időmben. Ifjúsági pöttyös könyv és nálam ennyinél is maradt. Generációk kedvence és tényleg kedves kis darab.
5/4     

És végül, de nem utolsó sorban az a könyv, amivel egy hosszú utazást zártam le. A Setét Torony. Itt volna egy hosszabb értékelésem a molyról, valamint szeretnék egy hosszabb posztot kitenni a blogomra.
https://moly.hu/konyvek/stephen-king-a-setet-torony-a-setet-torony/en-es-a-konyv/mark-2
Márk Maros fényképe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése