Rozsban a fogó, avagy frankón új Zabhegyező

A bejegyzést azzal kezdeném, hogy a Zabhegyezőt én nem olvastam, tehát nem tudok összehasonlítást hozni. De amennyire hallatom a régi fordítás elég megosztó az olvasók között, így én azzal nem is foglalkoznék.

De jól teljesít Barna Imre újrafordítása?

50 év után is megfelel Salinger műve?

Maga a mű annyira lenyűgöző, mint ahogy mondják?

A válasz: Igen

Történet:
Holdent, a fiatal tinédzsert, már negyedik iskolájából rúgják ki. Erre a mindent leszarok alapelvnek köszönhetően úgy dönt nem várja meg szüleit. Elindul és New York utcáit járva érdekes dolgok történnek vele.
Ha túl rövidnek tűnik a történet leírása el kell mondanom, hogy nincs történet. Holden eljár ide-oda, találkozik emberekkel és ennyi.

Fogalmazás:
A könyv E/1-ben lett írva a lehető legjobban, Salinger remekül bújt Holden bőrébe. Sokakat zavarhat a sok káromkodás, de szerintem ez az egyik legfontosabb kifejező eszköze a műnek. A leírások egyes helyszínekről vagy csak simán Holden gondolatai eszméletlen atmoszférát tudnak kelteni.

A mű:
Én nagyon tisztelem a fiatalokról szóló műveket, nem eggyel találkoztam már (pedig nem olvastam, annyira sok könyvet) mégis külön kiemelendő ez. Eszméletlen, hogy Salinger több, mint ötven évvel ezelőtt így lemerte írni.
Mint ahogy a legtöbb ifjúságról szóló regény, úgy ez is a sötétebb oldalról közelíti meg a dolgot. Az eltévedt, nem tudom mit kezdjek magammal, ezért cigi, pia, csajok mentalitás... Végig ezt gondolja az ember, pedig ez a könyv folyamatosan egyre jobban tisztítja ki önmagát és a lezárás is rém egyszerű, de emiatt lesz az maga a vége. Szerintem ez a regény legerőteljesebb tulajdonsága, hogy el tudja mélyíteni az olvasót, hogy az utolsó oldalaknál azt érezze: Ez így igaz!

Holden:
Fontosnak érzem, hogy róla is külön írjak. Holden egy nehezen kiismerhető karakter, a könyv végére sem sikerült minden oldalát megismernem hiába ő meséli a történetet. Salinger figurája pont azért válik a tökéletes bátorítatlan fiatallá, mert nem tudjuk miért utál így mindent. A fél világot gyűlöli, de mi olvasók (legalábbis egy részünk) mégis kitartunk mellette az utolsó oldalig. Szerintem mikor az író így megtud kedveltetni egy karaktert az elismerés.

A kiadatás:
Ritkán olvasok ennyire jó fordítást, kifejezetten mai és jól simul a műhöz. Külön dicséret, hogy az eredeti angol címmel látták el az új fordítást. Nem árulom el miért elengedhetetlen a cím, de higgyétek el az. A borító nagyon minimális én mégis azt mondom gyönyörű. Nem hivalkodó, de mégis kellemes kézben tartani. Csak dicsérni tudom az Európa könyvkiadót.

Szerintem illene mindenkinek elolvasnia ezt könyvet, egy elgondolkodtató utazás, nehéz nem beleolvadni.